A 40 és 60 év közötti férfiak fele horkol, 10 százalékuk az éjjeli fuldoklásokkal járó alvási apnoe betegségben szenved úgy, hogy erről többségük nem is tud. Az elalvásos közlekedési balesetek felét apnoe-s betegek okozzák.
A horkolás és az apnoé
A horkolás általában zavaró a környezet számára, de a horkoló szervezetét is megviselheti, és egyes esetekben komolyabb betegségre utal. A különösen hangos, főképp szaggatott, nagy horkantásokkal és légzésszünetekkel járó horkolásra mindenképp oda kell figyelni, mert ez a veszélyes alvási apnoe betegség jellemző tünete.
Minden horkoló megküzd a levegőért alvás közben. Éjjel is legalább fél liter levegőt kell a tüdőbe juttatni légvételenként, ebben van csak elég oxigén a szervezet számára. A garatizmok, melyek a légvétel szabályozásában részt vesznek, alvás közben ellazulnak, ezért itt a légút keresztmetszete lecsökken. Ezen a szűk keresztmetszeten kell átszívni a levegőt, vagyis növelni kell a légzési erőt. Ettől viszont felgyorsul a levegő, aminek így erős szívóereje van.
A levegő képes lenne a garatfalat összeszippantani, de a garat nyálkahártyájában lévő rugalmas rostok kipányvázzák azt a mögöttes szövetekhez, ez biztosítja a garat levegővételhez szükséges tágasságát. Azonban ha a garatban a keresztmetszet valamiért nagyon kicsi, a sebesség nagyon nagy lesz, így olyan szívóerő gerjed, mely legyőzi a rugó tartóerejét, és az egész rendszert beszívja középre. Ettől a rugók kinyúlnak, bennük rugalmas energia halmozódik fel, és visszarántják a falat. Ez így megy minden levegővételnél, és belégzéskor kialakul egy rezgés, mely hangot kelt, és ez maga a horkolás.
Az apnoe
A garat fala a folyamatos igénybevétel miatt előbb-utóbb "megrottyanhat", és fennáll a veszély, hogy a levegő annyira összeszippantja a garatfalat, hogy a nyálkahártya összetapad. Ekkor nem juthat be levegő a tüdőbe, ilyenkor fulladozik az alvó, és ezt az állapotot szokta hangos horkantás követni. A levegővétel érdekében a szervezet otthagyja a mélyalvás állapotát, feljön az alvásciklus tetejére, ahol már képes annyi áramot adni az izmoknak, hogy azok szétrántsák a garatfalat, és így levegő tóduljon a tüdőbe.
Ezekről a "mikroébredésekről" az alvó nem tud, viszont rendkívül károsak a szervezetre. Csak a mélyalvás ciklusában tud termelődni rengeteg, a szervezet számára elengedhetetlen hormon, fehérje és enzim, ilyenkor "teszünk rendet" a sejtek belsejében. A mélyalváskor is szükség lenne viszont véroxigénre, ami elzáródott garattal nem termelődhet.
Minden horkoló megküzd a levegőért alvás közben. Éjjel is legalább fél liter levegőt kell a tüdőbe juttatni légvételenként, ebben van csak elég oxigén a szervezet számára. A garatizmok, melyek a légvétel szabályozásában részt vesznek, alvás közben ellazulnak, ezért itt a légút keresztmetszete lecsökken. Ezen a szűk keresztmetszeten kell átszívni a levegőt, vagyis növelni kell a légzési erőt. Ettől viszont felgyorsul a levegő, aminek így erős szívóereje van.
A levegő képes lenne a garatfalat összeszippantani, de a garat nyálkahártyájában lévő rugalmas rostok kipányvázzák azt a mögöttes szövetekhez, ez biztosítja a garat levegővételhez szükséges tágasságát. Azonban ha a garatban a keresztmetszet valamiért nagyon kicsi, a sebesség nagyon nagy lesz, így olyan szívóerő gerjed, mely legyőzi a rugó tartóerejét, és az egész rendszert beszívja középre. Ettől a rugók kinyúlnak, bennük rugalmas energia halmozódik fel, és visszarántják a falat. Ez így megy minden levegővételnél, és belégzéskor kialakul egy rezgés, mely hangot kelt, és ez maga a horkolás.
Az apnoe
A garat fala a folyamatos igénybevétel miatt előbb-utóbb "megrottyanhat", és fennáll a veszély, hogy a levegő annyira összeszippantja a garatfalat, hogy a nyálkahártya összetapad. Ekkor nem juthat be levegő a tüdőbe, ilyenkor fulladozik az alvó, és ezt az állapotot szokta hangos horkantás követni. A levegővétel érdekében a szervezet otthagyja a mélyalvás állapotát, feljön az alvásciklus tetejére, ahol már képes annyi áramot adni az izmoknak, hogy azok szétrántsák a garatfalat, és így levegő tóduljon a tüdőbe.
Ezekről a "mikroébredésekről" az alvó nem tud, viszont rendkívül károsak a szervezetre. Csak a mélyalvás ciklusában tud termelődni rengeteg, a szervezet számára elengedhetetlen hormon, fehérje és enzim, ilyenkor "teszünk rendet" a sejtek belsejében. A mélyalváskor is szükség lenne viszont véroxigénre, ami elzáródott garattal nem termelődhet.
- A horkolás és az apnoé
- Következmények
- Elmúlhat a horkolás?
- Az apnoe kezelhető
